Tudsz-e még

Egy keringő volt,
amivel kezdtük az életünk.
A lépéseivel körbe jártunk ezer
és még több utat.
Csillogott a szemünk,
elragadott a hév.
Vajon tudsz-e még úgy szeretni,
mint akkor, nagyon rég.
Jöttek még más táncok,
s mi jártuk a parkettán,
az ósdi színfalak mögött.
Ezer és még több lépés,
amit megtettünk, ránk világított a fény.
Sokszor kérdezem magamtól,
színjáték volt-e, s a színpad áll-e még.
Talán megette az idő foga,
a parketta már az enyészeté.
Néha még hallom a dallamot,
mely visszavezet a múltba.
Látom magunkat, még vezetsz,
de már lassultak a lépteink.
Már félhomályban táncolunk,
s a szemünk se a régi.
Táncolunk addig,
amig a félhomályt is elnyeli a sötétség.
Ha a szemünkből is kialszik a csöppnyi fény,
mi végleg a sötétségbe borulunk.

Hozzászólások (2 darab)