Reggel
Gábor Edit
Ég alján settenkedve kél a nap -
felhőt pirítva, rózsaszínt virítva.
Ég felhőit sötéttel rútítja,
csúf szürkével komorítja.
Lassan ébredek, álmom oszlik,
szép nap reménye foszlik.
Miközben kávémat kortyolgatom,
teendőimet fontolgatom.
Barátom reggeli gondolatát elolvasom,
válaszom neki megírom.
Napkorongja az égen emelkedik,
fényárja világra terpeszkedik.
Minden rossz álmom lerázom,
reményeimet újra formázom.
felhőt pirítva, rózsaszínt virítva.
Ég felhőit sötéttel rútítja,
csúf szürkével komorítja.
Lassan ébredek, álmom oszlik,
szép nap reménye foszlik.
Miközben kávémat kortyolgatom,
teendőimet fontolgatom.
Barátom reggeli gondolatát elolvasom,
válaszom neki megírom.
Napkorongja az égen emelkedik,
fényárja világra terpeszkedik.
Minden rossz álmom lerázom,
reményeimet újra formázom.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!