Fohász az Időhöz

Idő, mondd hova sietsz?
Miért van az, hogy minden jónak egyszer véget vetsz?
Miért nem vethetnél véget csak a rossznak,
és ölelnél örökre szeretettel egy dobozban...

Idő, mondd miért vagy kegyetlen?
Áhitattal számláljuk perceid,
neked meg mindig menned kell...
Sietsz a múltba, melyet nem is látunk,
utazol a jövőből,
ahol időnk sem volt, hogy megálljunk.

Rápillantasz a jelenre,
majd sietve odébb lépsz,
Idő, mondd kérlek miért van az,
hogy folyton csak mész?
Idő, kérlek, gyere ülj le mellém egy kicsit.
Ne mérjük percekben, hunyd le a szemed,
ne vegyél levegőt,
játszd el azt hogy enyém vagy egy pillanatig....

De te nem játszasz. Majd' elfelejtettem,
hisz neked köszönhetően, több kedves embert elveszítettem.
Elhozod a véget, miben nincs semmi más,
idő kérlek, ne légy egy kiszámithatatlan entitás.

Idő, mondd, meddig engedsz engem játszani,
családom körében meddig nézel álmokat gyártani?
Kérlek, adj sokat magadból,
hadd lássam gyermekeim mosolyát az oltár előtt,
hadd lássam öregedő kezeimet unokáim kezei között,
hadd érezzem azt, hogy érdemes volt élni,
mindig küzdeni, mosolyogni és remélni.

Idő, mondd, miért nem válaszolsz?
Te mindig, váratlanul létekbe gázolsz.
Szeretlek, de tartsd magad távol tőlünk,
csak folyj csendesen kérlek.
maradj a csendes hősünk.

Aztán ha mégis, évtizedek multán visszajösz,
kézenfogva a halállal - a másik szép gonosz...
győződj meg róla kérlek, hogy feladatom e földön bevégeztetett,
Lényemmel ölelt gyermekeim sorsa a legjobb vágányra kerekedett.

Kérlek csak altass el csendesen sietős karjaidban,
de légy türelmes velem. Nem bírom, ha feszültség van,
feküdj majd mellém, ejts csókod mindazok homlokára akiket szerettem,
és vigyél át oda, ahova tartozom, s mely létet mindig is magamban éreztem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.