Ezen az oldalon elemezheted
Mátyus Délia Erzsébet „Fohász az Időhöz”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Idő, mondd hova sietsz?
2
Miért van az, hogy minden jónak egyszer véget vetsz?
3
Miért nem vethetnél véget csak a rossznak,
4
és ölelnél örökre szeretettel egy dobozban...
1
Idő, mondd miért vagy kegyetlen?
2
Áhitattal számláljuk perceid,
3
neked meg mindig menned kell...
4
Sietsz a múltba, melyet nem is látunk,
6
ahol időnk sem volt, hogy megálljunk.
1
Rápillantasz a jelenre,
2
majd sietve odébb lépsz,
3
Idő, mondd kérlek miért van az,
4
hogy folyton csak mész?
5
Idő, kérlek, gyere ülj le mellém egy kicsit.
6
Ne mérjük percekben, hunyd le a szemed,
8
játszd el azt hogy enyém vagy egy pillanatig....
1
De te nem játszasz. Majd' elfelejtettem,
2
hisz neked köszönhetően, több kedves embert elveszítettem.
3
Elhozod a véget, miben nincs semmi más,
4
idő kérlek, ne légy egy kiszámithatatlan entitás.
1
Idő, mondd, meddig engedsz engem játszani,
2
családom körében meddig nézel álmokat gyártani?
3
Kérlek, adj sokat magadból,
4
hadd lássam gyermekeim mosolyát az oltár előtt,
5
hadd lássam öregedő kezeimet unokáim kezei között,
6
hadd érezzem azt, hogy érdemes volt élni,
7
mindig küzdeni, mosolyogni és remélni.
1
Idő, mondd, miért nem válaszolsz?
2
Te mindig, váratlanul létekbe gázolsz.
3
Szeretlek, de tartsd magad távol tőlünk,
4
csak folyj csendesen kérlek.
5
maradj a csendes hősünk.
1
Aztán ha mégis, évtizedek multán visszajösz,
2
kézenfogva a halállal - a másik szép gonosz...
3
győződj meg róla kérlek, hogy feladatom e földön bevégeztetett,
4
Lényemmel ölelt gyermekeim sorsa a legjobb vágányra kerekedett.
1
Kérlek csak altass el csendesen sietős karjaidban,
2
de légy türelmes velem. Nem bírom, ha feszültség van,
3
feküdj majd mellém, ejts csókod mindazok homlokára akiket szerettem,
4
és vigyél át oda, ahova tartozom, s mely létet mindig is magamban éreztem.