Árnyékom története

Forrás: sajátkönyv borító

Nem én vagyok, ki szól, csak a hangom
egy árnyékból, mely bennem él titokban.
A múltam néha elmesélem, adom,
még a csendes fájdalmam is ártatlan.

Az élet néha szavakba hal bele,
pillanatba, mely sokat jelentene.
De túlélésből épül új emberbe
az, aki nem fél, hogy lesz vesztesége.

Ötször jöttek, hogy feltörjék oldalam,
de én már nem ragaszkodom semmihez.
Ami fontos, az bennem egy mély dallam,
nem veszik el, mert kell a szeretethez.

Aki lopná a verseket, nevessen,
hisz minden sorban ott van a dallamom.
A sorszámmal védett sorsom pecséten,
Hosszan éneklem és ez az én álmom.

Ha lelkem kell, itt van, tessék vigyék el,
benne Isten lakik, oltárát adom.
Aki hozzáér, az nem nekem felel,
hanem, annak Kitől szavaim kapom.

Hozzászólások (1 darab)