Ne mentsetek meg

Forrás: sajátkönyv borító

Szél fúj, én állok,
árny fut, én várok,
csend hív, én hallok,
út hív, én járok.

Kő őrzi léptem,
víz sodor mélyen,
tűz lobban éppen,
ég borul kéken.

Fény szúr az éjben,
híd ível szívben,
fal omlik szépen,
hang zeng a térben.

Por száll az úton,
kéz tép a múlton,
jel ég a falban,
szó hull szikrában.

Kút mélye titkol,
ház árnya okol,
kert őrzi tájat,
út hordja vágyat.

Föld ringat testet,
ég nyitja lelket,
szó hívja csendet,
jel zárja szívet.

Kép úszik árban,
híd áll a lázban,
út múlik tájban,
fény alszik házban.

Szó száll a légben,
jel fut a vérben,
kő hullik éppen,
út nyílik létben.

Tűz lángol éjben,
merülve mélyben,
szél takart fényben,
árny hull reményben.

Fal zárja múlját,
jel őrzi titkát,
út hordja súlyat,
szó rejti vágyát.

Éj folytja véget,
föld ringat testet,
szél tépi csendet,
víz hordoz jelet.

Szó zárja végem,
útam az éjben,
jelként a fényben,
csend őrzi létem.

Hozzászólások (1 darab)