A tükör két arca

Bonnie Marcelé

Bonnie Marcelé: A tükör két arca című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Itt vagy még? Kopogok.
S halkan kérdezem.
Elmentél s itthagytál?
Még fáj a sérelem.

Az előbb még engem néztél,
S rám szállt a sóhaj- fuvallat.
Vigasztaltál, úgy becéztél,
Arcod hajamba fúrtad.

Hitted, hogy van közös út,
Szekéren döcög a cél felé.
Olykor engem is elérhet egy botlás,
Ártatlan csalóka tévedés.

Benned nyújtózkodom,
Mint tükörben tápászkodik a csend.
Képe téveszthetetlenül ismerős,
Arcoddal versenyt dacolva zeng.

Mert a tükör és a fonákja
Egy ugyanazon arcot mutat.
Benne látlak téged,
Miközben nézem önmagamat.

Elmentél? Kopogok.
Halkan kérdezem.
Döntöttél? Maradnál?
Töltsd a hátralevőt velem.

Hozzászólások (1 darab)

Paréjné Erzsébet (2025.12.16. 03:53)

Szeretettel gratulálok ! 💓

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!