Adventus

Forrás: Pinterest

Advenio, advenire,
Zakatolnak a fülemben a régen tanult ragok,
miközben decemberi sűrű hóesésben
fázósan, a sivító szélben hazaindulok.

Advenio, advenire,
Elmémben felbukkan e pár szó,
a suttogó szélben kerget.
Az Úrra várok, hogy megszülessen végre.
Adj hát nekünk égi jelt, mi szebb világot sejtet.

Advenio, advenire,
Ugye nem hagy el minket soha,
ki nemsoká megszületik e világra?
Felsír majd érted is a betlehemi csoda.

Advenio, advenire,
Három királyok, ott jártatok, mit láttatok?
Vittetek aranyat, tömjént, mirhát,
harsonát fújtak a suhogó szárnyú angyalok?

Advenio, advenire,
Várjatok meg, felhúzom bakancsom,
én is veletek indulok.
Jaj, csak ne szédítenének,
maradásra bírnak villogó fényükkel
az ünnepi vásársorok.

Advenio, advenire,
Nem kell a zene, édes illat, határtalan csillogás.
Csak egy kis hely kell, meghitt világ,
hol összegyűlhet csendben várni a család.

Advenio, advenire,
Otthon kell, mosoly, ölelés és kézfogás.
Hol a szeretet csillogva fénylik,
együvé tartozás ragyogja be a szobát.

Advenio, advenire,
Remélem szívetekbe befogadtatok,
együtt várakozunk az örök pillanatra.
Gyertyát gyújtok reszkető kezemmel,
lángja fel-fellobog.

Advenio, advenire,
Miért másként ünnepel az ember,
nem úgy, mint szíve diktál,
kilógni a sorból mondd, miért nem mer?

Advenio, advenire,
Nem az ajándék éltet, minél értékesebb,
s a számla minél több számjegyet mutat,
annál fontosabb.
Az áhítat kell ott belül, mitől ember leszel,
a földön mindenki közül a leghatalmasabb.

Advenio, advenire,
Bennem most is utat mutat, örökké él,
a gyermekkorom, elmúlt karácsonyok,
melyek lángja határtalan, ma is szívemig ér.

Advenio, advenire,
Ez évben eggyel kevesebben vagyunk.
Gyász vegyül a várakozásba,
egyszer talán mind elfogyunk...

Advenio, advenire és adveni.
Gondolatok közt kergetőznek azok a latin ragok...
Csak ballagok a sűrű hóesésben,
könnyem csillan olvadó jég tükrében,
a Megváltóra és a szeretet ünnepére gondolok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.