Előttem lebeg

Pilláim közé álom szivárog.
Ismerős tájon reménnyel sétálok.
Mozdulatlan e kékfényű világ,
tó a folyó, némák a pacsirták.

Az idő sem ismeri e csodahelyet,
mégis érzem, valamiért szeret.
Messzebbre jut most a léptem,
keresem őt, a rezdületlen ösvényen.

S meglelem a tollat, lebeg felettem.
Küzdök, minden izmom feszítem.
Kicsi vagyok, nem nőttem eleget.
Tán elérem majd, s álmom élhetem.

Hozzászólások (1 darab)