Csak egy vers

Csak egy vers, hogy hangod még halljam,
A parázs, a láng már kialudt halkan.
Már nem nézek vissza az utcán,
Hogy vajon Te voltál?
Már nem hagyok helyet magam mellett a párnán.
Már nincs kint a kakukkfű a pultnál.
A buszt is egyedül késem le.
Megmarad a piskóta két széle.

De a ruháimat még mindig ugyanúgy hajtogatom.
És farmert veszek ünnepnapokon.
Még mindig főzöm a rizsát,
Megtanítottad, hogy pirítsam át.
Nem megyek ki a kertbe pulóver nélkül,
Meleg kabátot veszek, ha az idő kint lehűl.

Az életünk immáron kettévált,
Valami mégis a részünkké vált.
Ha nem is minden percben,
De rád mosolyog,
Ha nem is személyesen,
De legbelül, végérvényesen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.