Mindenem

Neked adnám mindenem e szerény földön.
Mégsem kéred, s hagyod, hogy lassan megöljön.
Hisz, ha Téged meg tudlak hívni magamhoz,
Első vendégként ülhetsz le asztalomhoz.
Tudhatnád, tartom magam mindig szavamhoz.

Nem értik miért kutatok e világon.
Mi viszi előre léptemet utamon.
Ezt megérteni ők sosem fogják, tudom.
A szerelem nem csak futó láng vagy ösztön.
De ez minden, mit neked adhatok e földön.

Nem látlak már reggel, mikor a Nap felkel,
'S nem vagy benne az este írt naplómba.
De hogy fáj e mit velem tettél azóta?
Gondolkodom mit mondok az utókornak.
S mégis szépet írok rólad a naplómba.

Ha valami tehetek, az csupán csekély.
Veled nem kezdődik pusztán egy kis levél.
A neved lesz a címe. Könyvet kezdek el.
Puha, bársony tapintású kemény fedél.
S kettőnkről szóló izgalmas kalandregény.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.