Az álomszövő

Álmot sző az éjszakának asszonya,
olykor furcsa helyeken járok álmomban.
A Holdnak fénye kíséri az utamat,
a test megpihen, de dolgozik a tudat.

Csillagportól fénylő ösvényeken járok,
s olykor a rémálmokból a kiutat nem találom.
Máskor szép helyekre visz, ha éjfélt üt az óra,
minden álomban ott az éjszakának asszonya.

Álmot sző, pörög egyre és egyre a rokka,
ezüst csillámmal futtatott az álmoknak fonala.
Titokzatos ő, akárcsak maga az éj,
ő nem szól, helyette az álom mesél.

Fák ölelte tónál, ha szívből akarod, megleled,
rátalálsz az álmok útján, hogyha nem keresed.
Álmokat sző az éjszakának asszonya, forog a rokka,
mire szíved vágyik, mitől félsz, ő azt mindig tudja.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.