Összerakni

Lélek óvatosan próbálja összerakni,
apró darabokat igazgatni,
illeszti a recés széleket,
hogy passzolnak remélve.

A repedések megmaradtak,
finom cikázó vonalak,
villanó történetek a felszínen,
emlékeztetők a múlt sérelmeire.

A törés nyoma nem törölhető, látszik,
de, mindig van egy mélyebb hasadás,
ahol a fény áttör, halványan átszűrődik,
új perspektívát nyitva a világra talán.

Ragaszd meg életet törött részeid,
ez az akarat és szív játéka,
jelent markolni, elengedni a múltat,
vagy kapaszkodni a maradványokba.

A javítás lelkünkben egy döntés,
egy választás a gyógyulás felé,
a teljesség felé vezető rögös úton,
még ha tökéletlen is, átlépni a múlton.

Vagy maradjon így, ahogy van talán,
ez is egy lehető út, de fullasztó az elvárás,
elfogadni, hogy darabokra szétesel
maga valójában soha nem lesz életed.

Vagy érdemes a mozaikot újra kirakni,
új színes mintával új életet alkotni,
erősebbet, szebbet, mint valaha,
lépni kell, ha talpból vér is kisarjad.

Mert van, amit meg lehet menteni,
múlt és jelen apróbb sérüléseit,
szeretettel, türelemmel összerakni,
újra fénnyé tenni lelked árnyékait.

És van, amit hagyni kell szétesni,
engedni, hogy végleg elporladjon,
mert már késő, a gyökerek elhaltak,
magadért ne cipeld tovább ami elolvaszt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.