Négy gyertya lángja 2.

…libeg-lobog az éjszakába,
űzi lelkünkből a sötétséget,
mit az öröm és a szeretet
vágya, ameddig élünk, éget,
mert mind örömre vágyunk,
a szeretet bizonyosságára,
hogy bár hibáinkat látva
van, aki mégis
feltétel nélkül szeret,
bűneinket is megbocsátja.

Ha jót teszünk, velünk örül,
ha megbotlunk, felsegít
és megkönyörül.

Nevezzük sokféleképpen.
Ábrázoljuk szobron, festményen.
Ugye te is látod és érted?
Embert látsz a szobron, a képen.
Nevezzük Teremtőnek,
nevezzük Ég és Föld urának,
nevezzük Istenünknek,
aki értékeinket is tudja és látja.
Én nevezem:
az Ember Fiának.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.