Kereslek

Kétségbeesetten
kereslek a magányos fűszálban,
a süvöltő szél szavában,
a szerető szívek dobbanásában,
az esőcseppek halk koppanásában,
a felszálló füst kesernyés illatában.
És ha majd felnézek az égre,
a komor esőfelhők vonulásában is
egy pillanatra, köztük téged látlak.
De aztán, ha újra felnézek,
az eget már hiába kémlelem,
hiába keresem karcsú alakod,
már nem találom.
A látomás megszűnt,
eltűnt,
vége.
És én újra kereshetlek mindenütt,
reménytelenül, és mégis reménykedve,
időt, fáradságot nem kímélve,
mert akarom, mert tudom, hogy
végül meg foglak találni téged:
régóta elvesztett HITEM.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.