A fény útján

Brettnerné Ónadi Krisztina

Adventi spiráljárás a Waldorfban

Brettnerné Ónadi Krisztina: A fény útján című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Csillogó gyerekszemek.
Várják a közelgő ünnepet.
A sötétségből indulunk,
Amíg a fénybe eljutunk.

Először csak egy-egy gyertya ég.
A terem hol állunk még sötét.
De aztán egyre fényesebb a kép,
Mert mindenki hozzáteszi az övét.

Apró kezek gyújtják meg bátran,
Sorban a gyertyát bent a spirálban.
S így lesz kint, s a szívekben bent is egyre fényesebb,
Mert várják a csodát, az ünnepet.

Apró lábak járnak körbe
A fenyőágakból készült spirálban…
Van, aki félénken, van ki bátran,
De még hiszik a csoda itt lehet!
És ehhez fényével mindenki hozzátehet.

A termet mi először sötét volt és hideg,
Lassan betölti a fény és a szeretet,
Így lesz majd világos és meleg.
A varázslat megérkezett.

Csendül karácsonyi dallam
Először csak csendben és halkan,
Aztán egyre többen éneklik az éneket,
És a hang is lesz egyre fényesebb.

Csillogó gyerekszemek.
Talán egy angyal közeleg,
Hirdetni nekünk az ünnepet?
És aki a fény és a szeretet útját járja
Az bizony majd mind ott lehet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!