Cinke dalol

Madárdalra ébredtem,
kinéztem az ablakon.
Egy kis fázós cinke ült
a szemközti faágon.

Nem volt vidám a dallam,
fázósan remegett a hangja.
Vékonyka kis lába a jeges
faágra majd ráfagyott.

Nézte a csillogó, hulló
hópihéket.
Látványnak szép,
csak ne lenne ilyen hideg.

Átrepült a másik fára,
ott hívta egy madáretető.
Kicsipkedte a magokat,
jóllakottan, újra dalra fakadt.

Bús éneke hívta a tavaszt,
a melegebb napokat.
Akkor majd vidáman fog
csiripelni a zöldellő ágakon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.