Tükörkép

Minden reggel első dolgom,
a tükörbe belenézek.
Megijedek a látványtól,
egy ráncos arcot látok.

Ott is hagyom hamarosan,
nem nézem a tükörképem.
Elkezdem a napi rutint,
megiszom a habos kávém.

Majd teszek, veszek,
megfésülöm a hajam,
felöltözök csinosan,
elindulok az utamra.

Futólag belenézek a
falon lévő tükörbe, és
tetszik, amit látok,
egy fiatal lány mosolyog rám.

Hasonlít is rám nagyon,
tán az unokám áll mögöttem,
és az ő arcát látom?
Hirtelen megfordulok,

de nem áll senki mögöttem.
Én állok ott egyedül,
képzeletben fiatalkori önmagamat
látom a csodatevő tükörben.

Mindjárt jobb kedvre derülök,
elfelejtem a valóságot,
a ráncos, idős arcot, és
inkább a fiatal lányra gondolok.

Aki egykor magam voltam,
de az évek átformáltak.
Így lettem a szép kislányból
egy ráncos nagymama.

Búsulnom kellene,
de hisz ez az élet rendje.
Fiatalság, öregség,
végigjárni egy életen át.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.