Fotó-emlékkép

Zsuzsanna Bandics

Látlak becsukott szemmel,
egy fotó tárul elém.
Így éjjel, nappal velem vagy,
hisz a szívemben vagy.

Itt őrzöm a legszebb képet,
amit nemrég rólad készítettem.
Az óceán partján,
a háborgó víztömeg láttán.

Itt mondtuk ki, hogy életünk
az óceánra hasonlít.
Néha szelíd, kedves, jó,
máskor pedig vad, pusztító.

Ezt a fotót őrzöm én,
szívemben jól elrejtve
egy titkot, amit csak
mi ketten értünk meg.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!