Szilveszter magammal
Aurora Amelia Joplin
Forrás: Mesterséges intelligencia készítette
Az év utolsó estéje
lehuppan mellém nevetve.
Azt mondja –
nagy dolgok történtek,
csak csendben.
A pohárban pezseg az idő,
buborékok futnak felfelé,
mint a gondolatok,
amik egyszerre
könnyűek és igazak.
Kint tűzijáték próbálkozik,
bent a csend is ünnepel.
Egyedül vagyok –
és ez most
pont elég.
Van ebben szabadság,
meg egy árnyalat hiány,
de mindkettő tud viselkedni.
Nem tolakodnak,
csak jelen vannak.
Az új év az ajtónál toporog,
mosolyogva várja a sorát.
Nem ígér sokat,
csak annyit –
lépteimhez simul.
Éjfél után
tágul a tér.
Az idő mögém áll,
előttem út nyílik.
Mosollyal lépek át –
magamért,
magamból,
szabadon.
lehuppan mellém nevetve.
Azt mondja –
nagy dolgok történtek,
csak csendben.
A pohárban pezseg az idő,
buborékok futnak felfelé,
mint a gondolatok,
amik egyszerre
könnyűek és igazak.
Kint tűzijáték próbálkozik,
bent a csend is ünnepel.
Egyedül vagyok –
és ez most
pont elég.
Van ebben szabadság,
meg egy árnyalat hiány,
de mindkettő tud viselkedni.
Nem tolakodnak,
csak jelen vannak.
Az új év az ajtónál toporog,
mosolyogva várja a sorát.
Nem ígér sokat,
csak annyit –
lépteimhez simul.
Éjfél után
tágul a tér.
Az idő mögém áll,
előttem út nyílik.
Mosollyal lépek át –
magamért,
magamból,
szabadon.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!