Búcsú
Zsuzsanna Bandics
Ülünk a vízparton együtt,
Talán utoljára.
Itt egy sárga rózsa tőlem,
Hisz tudom, ez a kedvenc virágod.
Utunk elágazik,
Te akartad, nem én.
Fájó szívvel, de elengedlek,
Ez az igazi szeretet.
Szebb és jobb életet kívánsz,
Nyiss a világra, ismerkedj,
De nem olyanokkal, mint én,
Mert akkor még benned élek én.
Voltunk, vagyunk egymás szerelme
Bármi is lesz az életben.
A múlt mindig itt lesz
Mindkettőnkben.
Jegyezd meg, akit szeretsz,
Ne taszítsd el, engedd el
Sokkal jobb lesz így az
Életed.
Talán utoljára.
Itt egy sárga rózsa tőlem,
Hisz tudom, ez a kedvenc virágod.
Utunk elágazik,
Te akartad, nem én.
Fájó szívvel, de elengedlek,
Ez az igazi szeretet.
Szebb és jobb életet kívánsz,
Nyiss a világra, ismerkedj,
De nem olyanokkal, mint én,
Mert akkor még benned élek én.
Voltunk, vagyunk egymás szerelme
Bármi is lesz az életben.
A múlt mindig itt lesz
Mindkettőnkben.
Jegyezd meg, akit szeretsz,
Ne taszítsd el, engedd el
Sokkal jobb lesz így az
Életed.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!