Hűtlenség

Zsuzsanna Bandics

Sok év után vettem észre,
Hogy nem úgy néz rám, mint régen.
Akkor már sejtettem, hogy baj van,
Lassan kihátrál az életünkből.

Reggel egy boríték várt az asztalon,
Benne az állt.
Itt hagylak, elmegyek,
Találtam valaki mást.

Hűtlen lettél, én elfogadom.
Menj, ha ezt akarod.
Nem tartalak vissza,
Éljél boldogan.

A távolba nézve, én már a
Jövőt látom.
A csend átölel,
Ez egy szép pillanat.

Az évek tovaszállnak,
De tudom, hogy rám is vár,
Még egy csoda.
Színes álmok, buja gondolatok.

Vágyaimból nem maradt csak ennyi
Mosolyt kapni kéretlenül
Egy szál virágot önzetlenül,
Csak boldog akarok lenni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!