Ölelés

Álmodoztam.
Fotelemben üldögéltem.
Milyen jó volt régen
A szülői ház melegében.

Egyre jobban beleéltem
Magam a régi életembe.
Szüleim emlékébe,
Két karuk melegébe.

Én, a pici kislány
Ölelő karjukban,
Újra átéltem a
Szép napokat.

Ott ülök a szülői házban,
Álmodom, vagy ez a valóság?
De hisz hozzám beszélnek,
Hallom a hangjukat.

Lassan álmomból felébredek,
Senki nincs körülöttem.
Egyedül vagyok a
Fotel rejtekében.

Ez a valóság,
Most már ráébredek.
A temetőbe kell mennem,
A sírjukat átölelnem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.