Levél a meg nem született gyermekhez

Vajon milyen lett volna szemed színe,
mint az ég kékje, barna vagy talán zöld.
Hajad szőke, mint az aranyló búzamező,
netán oly fekete lenne mint az ében.

Kislány lettél volna mindig mosolygós,
fiú aki anyjához bújva keres menedéket.
Kérdések sora kavarog fejemben,
de válasz ma sem érkezik meg.

Vajon megváltottad volna a világot,
vagy éltél volna szépen csendesen.
Szeretted volna a virágot ahogy én,
vagy éppen a víz gyermeke lennél.

Hegyeket másznál, vagy úsznál az árral,
vezető lennél vagy magányos farkas.
Kérdezem magamtól de a válasz,
a meg nem született gyermeknél van.

Vajon szeretted volna a verseket,
netán a számok bűvöletében élnél.
Hallgatnád a víg madarak dalát,
vagy te is zenélnél, énekelnél.

Amikor lelked leszületni készült,
szülőnek bennünket választottál.
Annyira vártunk rád, de oly kevés volt,
amit tapasztalni jöttél, hogy
végül meg sem születtél.

Angyal vagy, felhőkön üldögélsz.
Onnan figyelsz most is ránk,
kérdéseimen mosolyogsz,
mert a választ csak te tudod.
Vérvörös viaszpecsét levelemen,
el nem csókolt anyai csókom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.