Verőfény egyszer
Gábor Edit
Egyszer egy verőfényes téli napon,
bekacsint egy fénysugár az ablakon.
Megcsillan a tükör szélén lebegve,
és megnézi magát benne nevetve.
Ijedősen siklik tovább remegve,
ajtórésen bekukkant a szekrénybe.
Végig pásztáz mindenegyes ruhát,
mintha szivárványba öltöztetné magát.
Onnan aztán libeg tova rebegve:
– Innen most a szomszédhoz megyek be.
Hebegve-habogva visszatér alkonyra,
ezúttal betekint másik sarokba.
– Eh! Itt nincs mit nézni! – és nagyot legyint.
– Holnap, ha süt a nap, eljövök megint!
bekacsint egy fénysugár az ablakon.
Megcsillan a tükör szélén lebegve,
és megnézi magát benne nevetve.
Ijedősen siklik tovább remegve,
ajtórésen bekukkant a szekrénybe.
Végig pásztáz mindenegyes ruhát,
mintha szivárványba öltöztetné magát.
Onnan aztán libeg tova rebegve:
– Innen most a szomszédhoz megyek be.
Hebegve-habogva visszatér alkonyra,
ezúttal betekint másik sarokba.
– Eh! Itt nincs mit nézni! – és nagyot legyint.
– Holnap, ha süt a nap, eljövök megint!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!