A fotel szíve

Egy szoba mélye
Hallgat, szótlanul.
Árulkodó, gyönyörű
Zöld fotelben
Puha párna, egy pléd pihen.

Az ablakon fény libben
Át a szobán.
Beszélgetni veled
Jó lenne még,
Drága édesanyám.

Ölelő karjaidban
Süppedek szorosan,
Egy bukszus fénylik
A sarokban.

Kortyolnánk kávét,
Akár teát, ahogy az urak,
Díszes csésze fülén
Ékes arany foglalat.

Nem szólnánk semmit,
Vagy ha mégis,
Tréfával üssük az időt,
Micsoda frázis.

Méregzöld fotel,
Melyben pihen az élet,
Fáradt kezed
Add ide, kérlek.

Megcsókolom én
Egyszer és még egyszer talán,
Hiába őszülök az idő útján.
Simogatom, tisztelet járja szívem,
Kezedre pottyan szeretetkönnyem.

Aztán ülök melletted csendesen,
A méregzöld fotel ne eresszen.
Maradjunk így az idő végezetéig,
Míg puha ölelésed az égen fénylik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.