Születésnapi torták

Gábor Edit

Forrás: Saját fotó

Újra itt egy születésnap
hozzák mindjárt a tortámat,
el kell fújni a gyertyákat,
de előtte mit kívánjak –

Szememben a gyertyafények
szivárvánnyá gyűrődnek,
majd homályba merülnek
s az összegyűlt évek
most nem menekülnek:

Valamikor gyerekkoromban leültem,
mikor egy unokatestvérrel osztoztam rajta
s ricsajoztunk egy gyereksereggel
felnövésem tanújában, a kicsi szobában –

Aztán hozzák szüleim akkori arcát,
mikor édesanyám sütötte a tortát
egy szál gyertya sem volt rajta,
de elfújtam mégis gondolatban –

Sokszor kívántam azt, hogy az idő megállna,
ne kelljen még menni az iskolába,
ne kelljen senkitől soha elválni,
csak sokáig játszani és mókázni –

Az idő nem állt meg s jött egy másik év,
mikor tartottuk nagyszüleimnél,
nem emlékszem mit ettünk és ittunk,
csak a pipe-placcon egy jót sisonkáztunk –

Volt, hogy ünnepeltünk disznótorossal,
a disznósajt avanzsált tortaként,
de úgy készültünk vele, mintha az lenne,
pedig nem szerettem, szeletként a csörögét vettem –

Akkor éppen mamám s tatám volt az ajándék,
és a nagynéném is hozta a szeretetét
ami nagybátyám adomáival összeért,
szívesen hallgatnám most is még –

De megnézték az első karórám,
mit édesapám angyala hozott óév karácsonyán
s figyeltük a mutatókat, ahogy köreiket róják...
egyszer csak elmúltak a velük tölthető órák –

Már nem a fény, hanem a könnyek
s az eltelt évek homályán át nézem
a harminchatodik tortám,
mit hűségesen drága férjem behoztál –

Osztozunk rajta ismét haton,
mint akkor az első közös szülinapon,
mint vőlegény s menyasszony,
hogy mókáztunk s örültünk nagyon –

Mesélünk magunkról a fiataloknak,
mikor nem voltam még félárva,
még velünk volt férjemnek is szülőpárja
s a lányunk is megszületett valahára –

Emlékezünk arról, hogy cseperedett,
ki mikor miket mondott és tett,
míg körül ültük az asztalt heten,
de az évek száma nőtt s családunk töpörödött –

Aztán kíváncsian várjuk, mit hoz a holnap:
lelkünk a testburkában, mint hernyó a bábban,
mert álmunk volt a kikelő pillangó,
maradt még tán egy molylepkére való –

Színes szárnyakkal elszállni virágos mezőkre,
vagy inkább itt ragadni még egy időre,
róni hétköznapokat, ha kell mókuskerékben,
s remélni még az együttlétet a jövőben!