Ezen az oldalon elemezheted
Gábor Edit „Születésnapi torták”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Újra itt egy születésnap
2
hozzák mindjárt a tortámat,
3
el kell fújni a gyertyákat,
4
de előtte mit kívánjak –
1
Szememben a gyertyafények
2
szivárvánnyá gyűrődnek,
1
Valamikor gyerekkoromban leültem,
2
mikor egy unokatestvérrel osztoztam rajta
3
s ricsajoztunk egy gyereksereggel
4
felnövésem tanújában, a kicsi szobában –
1
Aztán hozzák szüleim akkori arcát,
2
mikor édesanyám sütötte a tortát
3
egy szál gyertya sem volt rajta,
4
de elfújtam mégis gondolatban –
1
Sokszor kívántam azt, hogy az idő megállna,
2
ne kelljen még menni az iskolába,
3
ne kelljen senkitől soha elválni,
4
csak sokáig játszani és mókázni –
1
Az idő nem állt meg s jött egy másik év,
2
mikor tartottuk nagyszüleimnél,
3
nem emlékszem mit ettünk és ittunk,
4
csak a pipe-placcon egy jót sisonkáztunk –
1
Volt, hogy ünnepeltünk disznótorossal,
2
a disznósajt avanzsált tortaként,
3
de úgy készültünk vele, mintha az lenne,
4
pedig nem szerettem, szeletként a csörögét vettem –
1
Akkor éppen mamám s tatám volt az ajándék,
2
és a nagynéném is hozta a szeretetét
3
ami nagybátyám adomáival összeért,
4
szívesen hallgatnám most is még –
1
De megnézték az első karórám,
2
mit édesapám angyala hozott óév karácsonyán
3
s figyeltük a mutatókat, ahogy köreiket róják...
4
egyszer csak elmúltak a velük tölthető órák –
1
Már nem a fény, hanem a könnyek
2
s az eltelt évek homályán át nézem
3
a harminchatodik tortám,
4
mit hűségesen drága férjem behoztál –
1
Osztozunk rajta ismét haton,
2
mint akkor az első közös szülinapon,
3
mint vőlegény s menyasszony,
4
hogy mókáztunk s örültünk nagyon –
1
Mesélünk magunkról a fiataloknak,
2
mikor nem voltam még félárva,
3
még velünk volt férjemnek is szülőpárja
4
s a lányunk is megszületett valahára –
1
Emlékezünk arról, hogy cseperedett,
2
ki mikor miket mondott és tett,
3
míg körül ültük az asztalt heten,
4
de az évek száma nőtt s családunk töpörödött –
1
Aztán kíváncsian várjuk, mit hoz a holnap:
2
lelkünk a testburkában, mint hernyó a bábban,
3
mert álmunk volt a kikelő pillangó,
4
maradt még tán egy molylepkére való –
1
Színes szárnyakkal elszállni virágos mezőkre,
2
vagy inkább itt ragadni még egy időre,
3
róni hétköznapokat, ha kell mókuskerékben,
4
s remélni még az együttlétet a jövőben!