Gondoskodás

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Gondoskodás című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára

Szerencsés gyermek voltam,
nagyszüleimtől rengeteg gondoskodást kaptam.
Megtanították, hogy mindenben a szépet lásd,
felelősséggel tartozol mindenért, amit látsz.

Minden teremtmény Isten áldása,
nekünk vigyázni kell emberre, állatra.
Isten nekünk adományozta,
nekünk dolgunk az életben tartása.

Ha már életben tartásuk remekül megy,
fűszerezzük meg a mindennapjukat szeretettel,
odafigyelés, törődés, támogatás –
minden isteni teremtménynek jár.

Nem csak fizikai gondoskodás létezik,
az ember lelkét is a törődés élteti.
Etetheted a testet, ha a lélek éhezik,
az emberi lélek éhezése is megsemmisít.

Gondolj csak bele!
Gondozod a testet, éhezik a lélek.
Az ember ugyanúgy az enyészeté lesz.
A magára hagyott lelkek csendben megsemmisülnek.

Nagymamám varázsképessége,
hogy nem ismerte azt a szót, hogy „nem”.
Csodálom ezért a mai napig,
mesés ereje csak a szeretetben lakik.

Nagypapám néma csendben
a családját mindig segítette.
Gondoskodása szavak és dicsekvés nélkül
állandó kényelmet és jólétet szült.

Példájukból tanulva
én is igyekszem ugyanarra.
Türelemmel figyelem a kívánságokat,
minden teremtményről gondoskodva.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!