A minden

Be szeretnék hang lenni a szóban,
édes béke az aggodalomban,
ott kezeid melege – mik oly puhák –,
s lennék a jó, ha a bűnök hagynák.

Volnék szép emlék képzeletidben,
csillogás apró, kis könnyeidben,
utadon a lábnyom – félned ne kelljen –,
s lehetnék a fény a legvégében.

Bár hallanál időben és térben,
értenél üde madárcsicsergésben,
s tudnád akkor – érted vagyok ébren –,
te vagy s leszel az egyetlen Kincsem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.