„Jelenlétvers” – versek

A jelenlétversek a figyelem, a tudatosság és a pillanat megélésének költészetét szólaltatják meg. Ezek a versek nem a múlton időznek, és nem a jövőt siettetik — a mostban gyökereznek. A jelenlét lírája arra hív, hogy megálljunk, lélegezzünk, és észrevegyük mindazt, ami éppen történik bennünk és körülöttünk.

A jelenlétvers csendes, mégis erőteljes műfaj: kevés szóval mond sokat. A sorokban ott van a tudatos figyelem, a belső csönd, a lelassulás, a test és a lélek összehangolódása. Ezek a költemények segítenek kiszakadni a rohanásból, elengedni a zajt, és újra kapcsolatba lépni önmagunkkal.

A jelenlét versei nem magyaráznak — megmutatnak. Egy pillanatot, egy érzést, egy lélegzetnyi igazságot. Olyan szövegek ezek, amelyek nem sürgetnek, hanem megtartanak; nem vezetnek, hanem jelen vannak.

Merülj el a jelenlét lírájában, és engedd, hogy a versek visszavezessenek oda, ahol minden elkezdődik: a mostba.

A rím bimbózik, mint a virág,
némán olvasgatja ezt a világ.
Mint a magból kibújó csírát,
vagy a pap szájából az imát.

A só az élet ujjlenyomata,
kristályba zárt emberi könny,
bőrön maradó emlék,
időn és tengeren túl.