„Háború” – versek

A háborús versek az emberiség legsötétebb tapasztalatait idézik meg: a harcok zaját, a veszteség fájdalmát, a félelmet, a szétszakított életeket és azt a törékeny reményt, amely még a legnagyobb pusztítás közepén is ott pislákol. Ezek a költemények nemcsak a frontvonalat mutatják be, hanem azokat a belső csatákat is, amelyeket a lélek vív a bizonytalansággal, a hiánnyal és a túlélés terhével.

A háború témájú versek megörökítik a történelem tragédiáit és az emberi sorsok széthullását, ugyanakkor felvillantják a békébe vetett hitet, az összetartást és a reményt is. A sorok egyszerre dokumentumok és vallomások: mesélnek a frontvonalról, a hátországról, az otthon maradottak fájdalmáról és mindarról, amit a háború örökké megváltoztat.

A háborús líra nem csupán a pusztításról szól — felmutatja az emberi lélek erejét, a kitartást, a szeretet maradék fényét, és azt a csendes vágyat, hogy egyszer újra béke legyen. Fedezd fel a háborúról szóló verseket: megrendítő, igaz, erőteljes költeményeket, amelyek szembesítenek a múlt sebekkel és azzal, hogy a béke értéke felbecsülhetetlen.

Keleten vérrel van festve az ég.
Férfiak sikolyát sodorja szél.
Nincs maradás bús búzakalásznak,
Vad emberek csak egyre vadásznak.

Fehérek a koporsók
picik  aprók és  törékenyek,
mint azok a kis  testek
melyeket  átölelnek.

Nem akarom látni
a vérpiros mezőket,
az egymást öldöklő
embereket.