A sötét líra a lélek árnyékos ösvényein vezet végig: ott, ahol a kimondatlan félelmek, a fájdalom, a belső üresség, a veszteség és a törékenység találkoznak. Ezek a versek nem menekülnek az igazság elől — megmutatják a létezés sötétebb oldalait, azt a mély érzelmi súlyt, amelyet mindannyian hordozunk magunkban.
A sötét hangulatú költemények a gyász, a magány, a félelem, a belső küzdelem és az önkeresés pillanatait hozzák felszínre. A sorok egyszerre nyersek, őszinték és megrendítőek: feltárják azt a részt, amelyről ritkán beszélünk, mégis ott él bennünk. A sötét líra segít szembenézni a fájdalommal — és megérteni, hogy az árnyék is része az útnak.
A sötét versek olyan világot teremtenek, ahol a csendnek súlya van, a gondolatok élesek, a képek intenzívek, és minden rezdülés mögött ott a lélek igaz története. Ezek a művek nem lehúznak — megmutatják, hogy a mélységből is születhet felismerés, tisztulás és belső erő.
Merülj el a sötét líra különleges világában: ahol az érzelmek árnyékban formálódnak, a szavak fájnak, mégis gyógyítanak, és minden sor egy lépés önmagunk mélyebb megértése felé.
A sötét hangulatú költemények a gyász, a magány, a félelem, a belső küzdelem és az önkeresés pillanatait hozzák felszínre. A sorok egyszerre nyersek, őszinték és megrendítőek: feltárják azt a részt, amelyről ritkán beszélünk, mégis ott él bennünk. A sötét líra segít szembenézni a fájdalommal — és megérteni, hogy az árnyék is része az útnak.
A sötét versek olyan világot teremtenek, ahol a csendnek súlya van, a gondolatok élesek, a képek intenzívek, és minden rezdülés mögött ott a lélek igaz története. Ezek a művek nem lehúznak — megmutatják, hogy a mélységből is születhet felismerés, tisztulás és belső erő.
Merülj el a sötét líra különleges világában: ahol az érzelmek árnyékban formálódnak, a szavak fájnak, mégis gyógyítanak, és minden sor egy lépés önmagunk mélyebb megértése felé.
Újból meglátogatott; Mellém kúszott a magányos csendben, Sebet vájt újra a szívemben.Tovább olvasom…
Döntöttem az erdőben- A sűrű Farengetegben... A démonok ott voltak,Tovább olvasom…
Leölt érintések, elvetélt csókok, holt ölelések a kölcsönös meg nem értés hálójában, az ágy kihűlt, kiürült társtalanságában mind, mind sorjában temetésre várvaTovább olvasom…
Erdőbe vittél és szépeket mondtál, Magasztos fenyőfa törzséhez nyomtál. Szemembe néztél, belémmmarkoltál, Kardnyelveddel szerteboncoltál.Tovább olvasom…
Pupilla tágul, Feszül a húr, Szívem bezárul, kéz hozzámnyúl.Tovább olvasom…
Nesztelen léptekkel lopakodik a hideg tél, künn még csupasz lábakon ólálkodik a szél. Meztelen vagyok, mint halott fa kiszáradt ága. Halott vagyok én is,Tovább olvasom…
Ereimben hagytad a tűt és nesztelen elhagytál, Csak ülök a csendben. Várj...úgy hallom te szóltál.Tovább olvasom…