Ezen az oldalon elemezheted
Norbert Farkas „Az Akácfa utca alatt”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hosszú selymes arany kabáttal,
2
kecses léptekkel a kapuhoz szaladt
3
egy gyönyörű lény, mikor sétáltam
5
Erős lábait nyújtóztatta,
6
de nagy füleit felém hegyezte,
7
míg a harmattal öntözött zöld pázsiton napozott.
8
Tudtam, nem illene néznem,
9
de lelkem s általa testem is továbbmenni igencsak
1
Telefon volt reszkető kezemben,
2
mely azt mérte, mennyire vagyok fitt.
3
De abban akkor nem volt mit mérnie,
4
ugyanis már 5 perce megálltam, mert éreztem valamit.
1
Úgy álltam ott, mint egy műemlék,
2
az Akácfa utca alján, s tudtam, hogy bár
3
nem rám néz, de fekete gyöngy szemeivel követ,
4
aztán szépen, lassan megközelített, óvatosan megszagolgatott,
5
ezzel mosolyra húzta arcomat.
1
És ekkor megtörtént! Megérintettem az angyalarcú farkaskutya-husky keverék ebet.
2
Aztán, hogy jobban elérjem, a kapunak dőlt,
3
ott azt hittem, megáll az eszem.
4
– Hogy hívnak szép kiskutya?
5
Egyszerűen nem tudok neked ellenállni,
6
inkább a csukjám megeszem.
1
Párszor még eljövök hozzád,
2
Magamban ennyit gondoltam,
3
majd önelégült vigyorral hazaballagtam.
4
Útvonalam azóta is arrafelé halad,
5
mindig ott megyek el az Akácfa utca alatt…
1
(2022 április 22-én a mű Helikon különdíjat nyert)