Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „A csend ölében”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ma gyertyát gyújtunk, lángja beszél,
2
Egy néma fohász, mit a szív mesél.
3
A temetők csendje is hallgat,
4
S az emlékek között élnek a pillanatok.
5
Ők elmentek, most csillagként ragyognak,
6
Az ég sötétjében ott maradnak.
7
Nem szólnak már, de szavuk bennünk él,
8
Mint halk suttogás, a lélek beszél.
9
A sírok között mécsesek fénye lobban,
10
A virágok szirmai, a föld illata,
11
Mind azt suttogja, velünk
12
Vagytok, nem csupán ma.
13
Ma nem csak gyászolunk, hálát adunk,
14
Hogy velünk voltak, s utunkon együtt haladtunk.
15
Tudom, ha egyszer útra kelünk, a csillagok
16
Között újra együtt leszünk.
17
Addig őrizzük Őket fényként a szívünkben,
18
S, élnek tovább a csend ölében.