A csend ölében

Ma gyertyát gyújtunk, lángja beszél,
Egy néma fohász, mit a szív mesél.
A temetők csendje is hallgat,
S az emlékek között élnek a pillanatok.
Ők elmentek, most csillagként ragyognak,
Az ég sötétjében ott maradnak.
Nem szólnak már, de szavuk bennünk él,
Mint halk suttogás, a lélek beszél.
A sírok között mécsesek fénye lobban,
A virágok szirmai, a föld illata,
Mind azt suttogja, velünk
Vagytok, nem csupán ma.
Ma nem csak gyászolunk, hálát adunk,
Hogy velünk voltak, s utunkon együtt haladtunk.
Tudom, ha egyszer útra kelünk, a csillagok
Között újra együtt leszünk.
Addig őrizzük Őket fényként a szívünkben,
S, élnek tovább a csend ölében.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.