Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „ÉDESAPÁM”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szigorúnak tűnik összeráncolt, kéken csillogó szeme,
2
de melegen simogat fényével egyfolytában vele.
3
Nem szól feleslegesen egy szót sosem,
4
de támasz, ha az élet gáncsot vet nekem.
1
Nem ítélkezik felettem soha, ha elesem,
2
vétkeimet elnézi, és kiáll küzdően mellettem.
3
Ő egy nagyrabecsült, erős gyökerű tölgyfa,
4
kinek lombja betakar, árnyéka elűzi a rossz démonokat.
1
Büszke rám, ha nem is szócsövön hangoztatja,
2
lágy mosolya hófehér lelkével elárulja.
3
Nem bánja kirepedezett, dolgos keze, ha miattam fáj,
4
jósága magával visz engem, mint a folyót az ár.
1
Féltése felém, tudom, végtelen,
2
s ha elbukok, ő újra felemel a mocskos sárból engem.
3
Nem oktat, szid – csak bölcsen int az életre,
4
sugallva így, hogy elmondhatatlanul szeret engem.