Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „Advent lángja”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Advent lángja útra kel, s végigjárja földünket,
2
bekopog minden házba, megérinti a szíveket.
3
Nem kér rangot, múltat vagy nevet,
4
csak fényt hoz oda, hol sötét lett.
1
Egy apró gyertyaláng - ennyi is elég,
2
hogy az ember szívében megmozduljon a szép.
3
Mert mindannyiunk mélyén él egy tiszta rész,
4
hol béke sarjad lassan, mint hó alatt szunnyadó gyökér.
1
Advent fényét hordoz minden jó szándékú szó,
2
egy mosolyt, egy ölelést, egy halk „veled vagyok”.
3
S amikor a világ zúg, s az ember megfárad benne,
4
mégis ott lobban fel a remény: a szeretet ereje.
1
Gyújtson fényt bennünk a megértés csendje,
2
hogy lássuk: mindannyian ugyanarra várunk - rendre,
3
melegségre, egymásra, egy kis tiszta égi csendre,
4
melyben megpihenhet a szív, s újra hinni merne.
1
Így lesz az advent nem csupán ünnepi idő,
2
hanem híd a szívek között - láthatatlan, mégis erős.
3
És ha négy gyertya lángja majd együtt ragyog,
4
világossá válik minden: együtt többek vagyunk, mint csak emberek vagy csak halandók.
1
Legyen advent fénye útmutató nekünk,
2
hozzon békét, jóságot, és hitet a lelkünkbe.
3
Hordozzuk tovább ezt a világító lángot -
4
mert minden ember szívében ott él egy apró karácsony.
1
Áldott Adventi Várakozást!