Advent lángja

Mihályné Tordai

Mihályné Tordai: Advent lángja című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Advent lángja útra kel, s végigjárja földünket,
bekopog minden házba, megérinti a szíveket.
Nem kér rangot, múltat vagy nevet,
csak fényt hoz oda, hol sötét lett.

Egy apró gyertyaláng - ennyi is elég,
hogy az ember szívében megmozduljon a szép.
Mert mindannyiunk mélyén él egy tiszta rész,
hol béke sarjad lassan, mint hó alatt szunnyadó gyökér.

Advent fényét hordoz minden jó szándékú szó,
egy mosolyt, egy ölelést, egy halk „veled vagyok”.
S amikor a világ zúg, s az ember megfárad benne,
mégis ott lobban fel a remény: a szeretet ereje.

Gyújtson fényt bennünk a megértés csendje,
hogy lássuk: mindannyian ugyanarra várunk - rendre,
melegségre, egymásra, egy kis tiszta égi csendre,
melyben megpihenhet a szív, s újra hinni merne.

Így lesz az advent nem csupán ünnepi idő,
hanem híd a szívek között - láthatatlan, mégis erős.
És ha négy gyertya lángja majd együtt ragyog,
világossá válik minden: együtt többek vagyunk, mint csak emberek vagy csak halandók.

Legyen advent fénye útmutató nekünk,
hozzon békét, jóságot, és hitet a lelkünkbe.
Hordozzuk tovább ezt a világító lángot -
mert minden ember szívében ott él egy apró karácsony.

Áldott Adventi Várakozást!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!