Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „ÖRVÉNY”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mint az örvény, úgy kavarodsz bennem,
2
és szakítasz minden édes fordulatnál egy új részt belőlem.
3
Egy pillanatra megállsz, beáll a pihenést hozó szélcsend,
4
de mint a tornádó, hogy csak új erővel, új keringésbe kezdhess.
1
És én forgok veled, egyre csak visz az őrület magával,
2
leállni, kiszállni bátorságot nem nyújt a nyugalom világa.
3
Tested már beárnyal, hiába nyitnám szemem a fényre,
4
s rombol az örvény, kiölve belőlem minden reményem.
1
Csak te maradsz, csak lüktető zakatolásod,
2
könyörgő szemeim kérik a kegyelmet, a boldogságot.
1
De te utoljára még egyet pördítesz rajtam,
2
hogy végül lehullva eltemessen a fájdalom magánya