Ezen az oldalon elemezheted
Krivák-Móricz Ilona „Méltósággal megöregedni…”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Régen tisztelték az öregeket,
3
Régen méltóság volt az ősz, ezüstös haj,
5
ma a csúfolódás tárgya.
1
Régen a tudás volt a hatalom,
2
az emberi mértékegység.
3
Az emberek arra voltak büszkék,
4
kit és mit olvastak, mit tudtak.
1
S akiben ott volt az igény, hogy tudjon,
2
megbecsülték, segítették
3
a tudás megszerzésében,
4
nem lenézték azt a másikat.
2
Ó, jaj, felfordult a világ!
3
Tagadják az idős embert,
4
csupán a fiatalságé a jelen.
1
Az idős korosztály próbál
3
nevetségessé téve önmagát.
4
Fekszik kés alá, műtőasztalra,
5
mert ezt várja el a korszellem.
1
Az öregedő testet valahogy renoválni,
2
helyreállítani az idő múlását,
3
hogy ne látszódjon a sok ránc
1
De hogy tudsz kifogni az időn?
2
Az halad megállíthatatlanul.
3
S oly kevesen idősödnek szépen,
4
hisz nem is ez a feladat.
1
Ebben a korban már nem mérvadó,
3
Légy okos, tisztességes, szeretetre méltó,
4
elfogadó, bölcs, megértő.
1
Lehetsz gömbölyded, teltkarcsú –
1
A fiatalságnak ott van az idő…
2
Élvezze ki mindazt, amit a fiatalság ad ajándékba.
3
S ott a lehetőség, hogy fejlődjön
4
észben, tudásban és vágyban,
2
hogyan kell elfogadóan,
3
szeretettel körülölelve
4
méltósággal megöregedni.