Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „GYANAKVÓ SORS-EGYENSÚLY”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABCDBABB
1
Rejtőzködve kitagadottnak vélt,
2
morális biztonság hálója alatt,
3
akár vaksi vakondok,
4
de soha meg-nem-engedni,
5
hogy még kiszolgáltatottabbá
6
tegyen a néma vak Sorsszerűség
7
- az ember így várta volna azt,
8
hogy elfogadják.
Strófa 2
Rímséma:
ABCADEEEEEF
1
Mint fénycsóvák csorogtak
2
elárvult szivárványok
3
délceg falán kicsit úgy
4
volt már mindenki saját
5
önzőn féltett hiú büszkeségével is.
6
Mint dögevő, hitvány legyek
7
egymást is beköpték
8
- ha csak az kellett -,
9
hogy méltóképp
10
érvényesülhessenek
11
ötperces-hírnevek ranglistáin.
Strófa 3
Rímséma:
ABCDEFEAEGHDHIII
1
Mindannyian megvénült
2
gyermek-arcunkkal
3
vagyunk viselősek;
4
mintha mindig is
5
farkascsapdákat
6
állított volna nem
7
csupán a puszta,
8
zsigeri lét testünk
9
ketrec-börtönébe zárva
10
- de a Mindenséggel viselős,
11
halhatatlannak gondolt
12
szépreményű szerelmek is,
13
bizalmas szövetség-kézfogások
14
szent ígéretei,
15
melyekből - rendszerint -,
16
sosem lehetett semmi.
Strófa 4
Rímséma:
AABCD
1
Csupán csak a kitartott
2
folyamatosan gyanakvó
3
felszínesség az mely
4
szüntelen egyensúlyoz
5
emberről-emberre.
Strófa 5
Rímséma:
ABCCDBEFGCC
1
A viharvert gyerekkor
2
parafrázisait bilincsként
3
jobb volna sokszor lerázni,
4
de senki sem meri.
5
Mintha láthatatlan
6
cérnaszálakon függeszkedne
7
tátongó szakadékok közt
8
félúton egy-egy
9
meg-nem-értett régi stigma-sérelem,
10
melyet szükség szerint
11
még illendő volna megtorolni.
Strófa 6
Rímséma:
ABCCD
1
Már virtuális hazugságokkal
2
is rendre fosztogatja önmagát
3
az ember, mert önzések
4
vernek kicsinyes tanyát dermedt,
5
mély lelki terekben.
Strófa 7
Rímséma:
ABCDEFCDGHEH
1
Mindennapi önkény sárba tapos,
2
mert az élet-iránytű
3
már félúton elromlott;
4
csorgó ősz gyakorta
5
betemeti élő áldozatait,
6
hiszen múlások évgyűrűin
7
bilincsbe verten még ott
8
csücsül egymaga
9
a csontváz-fényű magány.
10
Elzuhan az emberi lét,
11
mert folyamatosan pörögteti
12
magát rozsdás válság-kerék.