Ezen az oldalon elemezheted
Tamás Lugosi „Mindenem”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Neked adnám mindenem e szerény földön.
2
Mégsem kéred, s hagyod, hogy lassan megöljön.
3
Hisz, ha Téged meg tudlak hívni magamhoz,
4
Első vendégként ülhetsz le asztalomhoz.
5
Tudhatnád, tartom magam mindig szavamhoz.
1
Nem értik miért kutatok e világon.
2
Mi viszi előre léptemet utamon.
3
Ezt megérteni ők sosem fogják, tudom.
4
A szerelem nem csak futó láng vagy ösztön.
5
De ez minden, mit neked adhatok e földön.
1
Nem látlak már reggel, mikor a Nap felkel,
2
'S nem vagy benne az este írt naplómba.
3
De hogy fáj e mit velem tettél azóta?
4
Gondolkodom mit mondok az utókornak.
5
S mégis szépet írok rólad a naplómba.
1
Ha valami tehetek, az csupán csekély.
2
Veled nem kezdődik pusztán egy kis levél.
3
A neved lesz a címe. Könyvet kezdek el.
4
Puha, bársony tapintású kemény fedél.
5
S kettőnkről szóló izgalmas kalandregény.