Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Tél kezdetén”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Lassan kifakul a város,
2
szürkébe oldódik a fény,
3
az est fáradt, hűvös, álmos,
4
utcákról menekül a remény.
2
és fák ágai fagyott imák.
3
Sóhajtva oson a rideg szél,
4
mint emlék, mit szívünk vár.
2
fénye reszket, mint a szó,
3
a felhők gyűlnek szaporán,
4
lehull végre az első puha hó.
1
Fehérbe vonja a világot,
2
minden szín egy újba vált,
3
múltat, vágyat s halk álmot,
4
most fehér csend hordja már.
1
Benne él a sárga s a kék,
2
a nyár mosolya és őszi dal,
3
a fehérben a szív csak remél,
4
s eggyé olvad minden árnyalat.