Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Hanna és az angyal”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Élt egy kislány, ki nagyon szerette a karácsonyt,
2
Minden díszben, minden fényben csodát látott.
3
Gyermeki arcán felhőtlen nevetés gödröcskéi,
4
Gyönyörű, hullámos haját mindig szépen kifésüli.
1
Ha meghall egy dallamot, táncra perdül azonnal,
2
S talán nem az igazi szöveget, de énekel a szólammal.
3
Minden érdekli, számára még egy nagy gömb a világ,
4
Mi minden apró részletében ott rejti a varázslatot, csodát.
1
Hanna egyszer aztán a karácsonyi vásárban sétált,
2
Halk csilingelést hallott, s figyelve rögtön megállt.
3
Az egyik faág mögül apró angyal intett neki félve,
4
– Remélem, te nem bántasz – súgta neki reménykedve.
1
Hanna szemében vidámság csillog, de megkérdezi:
2
– Kicsi angyal, eltévedtél talán? Tudok neked segíteni?
3
– Bizony, eltévedtem – szipogta bánatosan az angyal.
4
Gonosz fiúk kergettek ide, csapkodva a karjaikkal.
1
– Gyere, kicsi, bújj ide a kapucnimba, míg senki sem figyel,
2
S súgd a fülembe, amerre téged hazafelé vinnem kell.
3
– Anya, gyere, kérlek, arra szeretnék menni – mutatta az utat,
4
S nem tudhatta, mi lelte lányát, hogy okosan szót fogad.
1
Épp akkor értek a nagy fenyőhöz, mikor leoltották a fényeket,
2
S megkezdődött a szép vetítés, harsogtak a vidám énekek.
3
A kis angyal épségben visszatért kis családjához, a biztonságba,
4
S jutalmul csillámport szórva puszit adott Hanna orcájára.
1
A kislány szemében most már nemcsak az ünnep fénye csillog,
2
Ő már tudja, igazán hiszi, hogy titkon léteznek az angyalok.
3
S ez a hit, ez a legszebb dolog, nincs, aki ezt elveheti,
4
Legyen boldog a karácsonyod! Aki jó, ezt megérdemli.