Hanna és az angyal

Élt egy kislány, ki nagyon szerette a karácsonyt,
Minden díszben, minden fényben csodát látott.
Gyermeki arcán felhőtlen nevetés gödröcskéi,
Gyönyörű, hullámos haját mindig szépen kifésüli.

Ha meghall egy dallamot, táncra perdül azonnal,
S talán nem az igazi szöveget, de énekel a szólammal.
Minden érdekli, számára még egy nagy gömb a világ,
Mi minden apró részletében ott rejti a varázslatot, csodát.

Hanna egyszer aztán a karácsonyi vásárban sétált,
Halk csilingelést hallott, s figyelve rögtön megállt.
Az egyik faág mögül apró angyal intett neki félve,
– Remélem, te nem bántasz – súgta neki reménykedve.

Hanna szemében vidámság csillog, de megkérdezi:
– Kicsi angyal, eltévedtél talán? Tudok neked segíteni?
– Bizony, eltévedtem – szipogta bánatosan az angyal.
Gonosz fiúk kergettek ide, csapkodva a karjaikkal.

– Gyere, kicsi, bújj ide a kapucnimba, míg senki sem figyel,
S súgd a fülembe, amerre téged hazafelé vinnem kell.
– Anya, gyere, kérlek, arra szeretnék menni – mutatta az utat,
S nem tudhatta, mi lelte lányát, hogy okosan szót fogad.

Épp akkor értek a nagy fenyőhöz, mikor leoltották a fényeket,
S megkezdődött a szép vetítés, harsogtak a vidám énekek.
A kis angyal épségben visszatért kis családjához, a biztonságba,
S jutalmul csillámport szórva puszit adott Hanna orcájára.

A kislány szemében most már nemcsak az ünnep fénye csillog,
Ő már tudja, igazán hiszi, hogy titkon léteznek az angyalok.
S ez a hit, ez a legszebb dolog, nincs, aki ezt elveheti,
Legyen boldog a karácsonyod! Aki jó, ezt megérdemli.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.