Ezen az oldalon elemezheted
Bonnie Marcelé „Karácsonyi szél”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Vigyél haza újra, karácsonyi szél,
2
Gyémántként csillan a fény a járda szélén.
3
Hatalmas pelyhekben hull a nem szűnő hó,
4
Cseppen a jégcsap az ágról, olvadón.
1
Vigyél a szeretet fűtötte házba,
2
Hol Édesapám a fenyőfa törzsét fűrészeli, vágja.
3
Hol Édesanyám a konyhában sündörög,
4
Lábam alatt ropog a hó, utamon fel-felnyög.
1
Tegyél le ott gyermekkorom idején,
2
Csodát váró december havas éjjelén.
3
Hol halkan szól a karácsonyi ének,
4
Díszesen villognak az ágon a színes fényfüzérek.
1
Tegyél le ott, és hagyj ott örökre,
2
Ne múljon el bennem ez a pillanat zörögve.
3
Add meg nekem ma éjjel a lelki békét,
4
Köszöntsd szívem a múlt ereklyét.
1
Érints meg, repíts haza, decemberi szél,
2
Könnyem arcomra fagy, szívemben múltam zenél.
3
Míg keringőt járnak a szorgos hópihék,
4
A régi karácsony feléled, könnyfüggönyön át bennem újra él.
1
De most itt ülök egy hatalmas házban,
2
Csendes éjen, néma gyászban.
3
Kandalló ropogó tüzében látom őket,
4
Az angyalokat, a hírvivőket.
5
Hagyom, mint egy fadarab, múltam benne elégjen,
6
De én is elégek a karácsony néma, hangtalan tüzében.