Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „A cinege dala”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hólepte ágon ül a cinege,
2
Szárnyát borzolja, fázik, mégis nevetve.
3
Csipogja hívja a fagyos hajnal fényét,
4
Szemében csillogtatja a világ reménységét.
1
A dér fehér gyöngyöt hint a fák ágára,
2
A szél mesét súg a fagyott határba.
3
Ám ő csak trillázz, apró szívvel dalol,
4
S a csendes tájban a hangja most visszaszól.
1
Kis tollruháját szorosabban húzza,
2
A hideg csípős időt jobban tűri ma,
3
Mert tudja jön a tavasz, a virág,
4
S nem örök álmát alussza a hóvilág.
1
S ha jön majd a tavasz új ágat bont,
2
Ő lesz az első, ki dalban mondja el,
3
Elmúlt a tél jön az új reménytelibb világ.