Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „Téli csodák”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Halkan hull a hó a csendes téli tájon,
2
Fehér paplan ül a fákon, háztetőn, a tájon.
3
Gyerekzsivaj ébred, csilingel a kacaj,
4
A tél varázsol, a világ ma örül.
1
Kis kesztyűs kezek már gyúrnak hógolyót,
2
Kerekedik lassan a nagy fehér hótorony.
3
Hóember születik, szénszemű kis csoda,
4
Répa orrú barát, ki a hideget sosem unja.
1
Sálat kap a nyakába, kalapot a fejére,
2
A gyerekek körbeállják, nézik nevetve.
3
„Ő lesz a mi várunk őre, a téli kapitány.”
4
A hóember büszkén áll, szinte mosolyog már.
1
A domboldalon már csúszik a sok szán,
2
A szánkó nyomában csikorgó csík marad.
3
A gyerekek arcán lassan piros szín fakad.
1
A nap lassan lebukik, de a varázs marad,
2
A hó csillogása még sok csodát ad.
3
A gyerekek hazafelé húzzák a szánkót,
4
A szívekben őrzik a nap minden álmát.