Téli csodák

Halkan hull a hó a csendes téli tájon,
Fehér paplan ül a fákon, háztetőn, a tájon.
Gyerekzsivaj ébred, csilingel a kacaj,
A tél varázsol, a világ ma örül.

Kis kesztyűs kezek már gyúrnak hógolyót,
Kerekedik lassan a nagy fehér hótorony.
Hóember születik, szénszemű kis csoda,
Répa orrú barát, ki a hideget sosem unja.

Sálat kap a nyakába, kalapot a fejére,
A gyerekek körbeállják, nézik nevetve.
„Ő lesz a mi várunk őre, a téli kapitány.”
A hóember büszkén áll, szinte mosolyog már.

A domboldalon már csúszik a sok szán,
A szánkó nyomában csikorgó csík marad.
A gyerekek arcán lassan piros szín fakad.

A nap lassan lebukik, de a varázs marad,
A hó csillogása még sok csodát ad.
A gyerekek hazafelé húzzák a szánkót,
A szívekben őrzik a nap minden álmát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.